Szellemes játék 4. rész (Török Zsófi)
Az Eter- Évi- Sigel vonal folytatása.
Sten révetegen nézett maga elé. Nem emlékezett rá, hogy került a szőnyegre. Nézte Lanát, a furcsa kis bábokat a kezében, és szinte túlvilági boldogság öntötte el. Meghaltam? A mennyországban vagyok? -gondolta.
Lana letette a furcsa kis babákat, hosszú vörös ruhája már a takarón volt. Gyöngyházfényű teste visszatükrözte a gyertyalángokat. Lassan leült, s a fiút is maga mellé húzta. Sten már teljesen magához tért, szíve a torkában dobogott. Már nem érdekelte semmi más, csak hogy megérinthesse a lányt. Lana teste megremegett, az arcán könnyek folytak végig. Lágy, érzéki hangja betöltötte a furcsa kis szobát:„Jószellemek és rosszak, szeretők, zordak!
Döntsetek helyettem, legyek most kegyetlen?
Szív dobban, kong, robban, pillanatok állnak
Egy sóhaj, a gyertyád ellobban, vak létben
Találod magad újra az anyaméhben
Életálom tovarebben, újra várnak
Valahol fenn megcsendül a lélekharang
Életed, halálod most végre kezemben.”
Sten nyugtalanul nézte, a lány meztelensége ellenére olyan
távolinak tűnt, mint a Tejút. Hirtelen iszonyú fájdalmat érzett,
görcsbe rándult az egész teste. Nem értette, mi történhetett. Lana
már nem ült mellette, kissé távolabbról figyelte a fiú
kínlódását.
- Segíts rajtam! – könyörgött Sten. Lana közelebb
sétált, a fejét rázta.
- Mondd mit tettem ellened?
- Láttad a hatodik könyvet. Úgy hitted, engem láttál az egyik
lapján, de nem olvastad el, mi állt alatta. Egyik ősöd épp így
követte, s messziről imádta az én ük-üknagyanyámat, mint te engem.
Szép napokat, heteket töltöttek együtt, bár a férfi már nős volt.
Mi az ő nevüket viseljük. Amikor Lana állapotos lett, egy másik
városba költözött, ott özvegynek hazudta magát, hisz tudta jól, a
puritánok nem tűrik a paráznaságot, s hamar a mellére kerülne a
skarlátbetű :P (penalty). Volt még egy titka: ismerte és értette a
reinkarnáció működését. Stennek nagyon hiányzott, így megkereste
őt, ekkor Lana beavatta minden titkába. Elárulta azt is, hogy
irányítani tudja a saját reinkarnációját. Sten ekkor már félt tőle,
és attól is, hogy elárulhatja bűnös viszonyukat, elraboltatta közös
gyermeküket, és egy idegen dajka gondjaira bízta, Lanát pedig
boszorkányságért máglyára juttatta.
- De én nem az a Sten vagyok. Lehet, hogy Lana tudta
irányítani a lelkét, de Sten nem! –nyögte ki fájdalmai
közepette a fiú.
- Voltunk, vagyunk, leszünk! Annyi a különbség csupán köztünk,
hogy nem emlékszel előző életeidre, de a bábokkal való játék
megmutatta, hogy mindig te voltál az árulóm. –szólt a
lány.
- Már rég a világszellem része lennél, ha el tudtad volna
engedni a haragod! – kiáltotta Sten.
- Látom, még mindig nem érted. –fakadt ki a lány.
Eddig minden életemben ártottál nekem. Most végre meg tudom
akadályozni.
- Akkor megint lesz mindkettőnknek újabb élete, s a
következőben ártok majd neked.
A lány gondolkodott, lassan visszabújt a ruháiba. Az asztalhoz
sétált, kiöntött egy pohárba némi zavaros színű italt.
- Jól van. Idd ezt meg.
Sten néhány perc múlva jobban lett.
- Meg kellett volna ölnöm téged, de nem megy.- nézett rá Lana
szomorkásan
- Ma már akármilyen vallási eszmét hirdethetünk, nem jár érte
máglyahalál, taníts meg arra, amit tudsz, hogy én is tudatos lélek
legyek.- kérte Sten.
- Jól van
Lana ekkor újra levette vörös ruháját, Stenhez simult. Egyetlen
éjszaka alatt háromszáz év tapasztalatát adta át.
