Hölgyek öröme

El tudod képzelni?

Most, hogy kitört a válság, kiderült, nincsenek hosszú távú elképzelések, hogyan is kéne élni.

Van, ahol képtelen reagálni a főnökség, alkalmazkodása mint a dinoszauruszé – nincs pénz? Akkor vegyünk fel hitelt!

Máshol sem adnak jobb megoldást – nyomjunk pénz a megdöglött autóiparba! Támogassuk meg azokat a cégeket, akik évek óta – mint kiderült – nem valós fogyasztói igényeket szolgálnak ki! Pörgessük fel újra a gazdaságot – egy olyan irányba, ami megint a válsághoz visz el! A megoldások nagyjából olyanok, mintha a céhes kisipar hanyatlásakor  a kormány támogatta volna a géprombolókat és maga is ludditaként lépett volna fel.

A kérdést nagyon  kevesen teszik fel, hogyan is szeretnénk élni tíz  vagy húsz év múlva?

Mit akarunk? Maradni a negyvenórás munkahétnél, hogy aztán legyen elég pénzünk valami potenciális műszaki régiséget megvásárolni, ami, már polcra kerülésekor is elavult, mert a tervezők asztalfiókjában ott a továbbfejlesztett modell?

Szeretnénk-e még szegényebb állami egészségügyet vagy oktatást, mert az csak viszi a pénzt, de nem hozza, értelemszerűen (legalábbis a politikusok számára értelemszerűen) baj esetén a forrásokat onnan kell elvonni.

A megoldások mindenhol a régiek – pedig a helyzet új. Nem egy szokásos gazdasági válsággal állunk szemben, hanem a néhány évtizede létező globalista, fogyasztói központú világ hanyatlását láthatjuk.

Az emberek nem nagyobb autót, hanem kényelmesebb, nyugodtabb életet szeretnének. Tisztább környezetet, kevesebb stresszt, jobb orvosi ellátást és oktatást. Szabadidőt, nem munkahelyi hajtást, némi pluszpénzért. Vagy csak én gondolom így?

Egy ésszerűbben, kevésbé pazarlóan gazdálkodó világban, ahol kevesebb kütyüt és biszbaszt veszünk, ahol az élelmiszerek nem Dél-Amerikából és Izlandról származnak, hanem a közeli gazdaságból, ahol a ruhánkat nem Kínában varrnák, hanem a közeli kisvárosban, talán elégedettebbek lennénk.

Ti hogy gondoljátok?

Tovább »

Csak pozitívan!

Magyarázom a bizonyítványom.

Az ország gazdasági mutatói megfelelőek, olyan szempontból, hogy vannak egyáltalán gazdasági mutatóink. Léteznek. A kis négyzetekbe mind-mind pipát tehetünk melléjük: GDP, költségvetés egyenlege, foglalkoztatottság, nyugdíjalap, forintárfolyam – vannak, pipa.

A rosszindulatú és kerékkötő, konzervativista, kákán is csomót kereső, dögöljön meg a szomszédtehene mentalitású ellendrukkerek persze rögtön azt kérdezik, milyenek ezek a mutatók?

A GDP csökken, de könyörgöm, Amerikában is csökken, akkor mit akarunk? Győzzük le a világ legerősebb gazdaságát? Vagy nyomjuk le Japánt? Mutassuk meg a német autóiparnak, hogy mi bezzeg fellendülünk?

A nyugdíjalap szintén létezik, megvan, arról igazán nem tehetünk, hogy a tavalyi magán nyugdíjpénztári befizetések semmivé olvadtak, nulla hozammal. Örüljenek a tagok, hogy nem kell valami büntetést befizetniük, hogy rosszul választottak.

Foglalkoztatás is van, főleg fekete meg szürke, de ezek Armaninál most nagyon mennek, akkor mit akarnak itt a kínai piacos ruhájukban a dolgozók?

A forint árfolyama létezik, és csúcsokat dönt. Képzeljük csak el, hogy örülnek ennek az Únió viharok tépázta, megroggyant gazdaságú, kényszerszabadságukat nálunk töltő német és angol munkásai. Fele annyiból kijön nekik, hogy a Gellért fürdőben wellneskúráztassák a munkanélküliség rémétől megtépázott idegrendszerüket.

Az eurozónához pedig azért nem csatlakozunk, mert csak. Izland sem csatlakozott, meg Svájc sem. Az angolokról már nem is beszélve. Ha a királynőnek megfelel, hogy nem eurót hord magával a szörnyű, divatjamúlt retiküljében, akkor talán mi is elleszünk nélküle valahogy.

Tovább »

Nyúl Kornél a felbujtó

Elhatároztam, hogy nem megyek többet szembe a mainstreammal, beállok a sorba, és extrém sportolni fogok én is.

Vállalom a veszélyt, biztosítókötél nélkül, Nyúl Kornél ötletére és biztatására, megkérdezlek titeket, milyennek látjátok Marilyn Poppinst? Aki nem én vagyok, csak az egyik nickem. Bár, a többi is pont ilyen.

Tovább »

HÁKLI

Nem szokásom énblogot írni, sem feltárulkozni előttetek, mert  egy nő maradjon titokzatos, mint a grál rejtély és feltáratlan mint Loch Ness feneke.

Bár lehet, az egész mögött az húzódik meg, hogy majd hülye leszek elmesélni nektek az összes fóbiám, bűnöm, vétkem és rossz tulajdonságom.

Most Évi meghívására mégis kivételt teszek, és önfeltáró vallomást írok háklisságomról, mert a sokak által beképzeltnek, lököttnek és undoknak tartott személyemet jó színben csillanthatom meg előttetek.

Ugyanis nincsenek háklijaim.

Más neveletlenségén, furcsa szokásain nem szoktam fennakadni, nem idegesít a tömeg, nem zavar, ha nem köszönnek. Elvégre úrnak születni kell.

Attól sem leszek rosszul, ha máshol kell ennem valami fura menüt, nem válok vadállattá, ha piszkálják a cuccaimat, nekem nyugodtan megállhatnak a hátam mögött, ha dolgozom.

Nem tör ki belőlem a hisztérika, ha az otthon nevelt kiskorú bűnözők szétdobálják a holmijukat vagy elegánsan a szemetes mellé ejtik a papírzsepit. Ilyenkor anélkül, hogy emelkedne a pulzusom, vérnyomásom vagy hangerőm, megemlítem nekik, tekintettel arra, hogy a személyzet épp mára kapott kimenőt, szedjék össze ők. Vagy nincs netezés:) Ez általában hat.

Nem zavar, ha valaki a dizájneri vénáját az én asztalom átrendezésével próbálja ki, nem hátráltat a munkában, ha termet, órát, csoportot vagy éppen tantárgyat kell cserélnem valakivel. Előbb-utóbb erre rájönnek a környezetemben, és általában én vagyok a „rugalmas kolléganő” ami nem azt jelenti, hogy kínaicirkuszos guminőként tekerem a testem önmaga körül, hanem hogy bármilyen változtatást és újszerű feladatot nyugodtan a nyakamba akaszthatnak, mert nem ugrom el előle. Nem ragaszkodom a megszokott dolgokhoz, és nem szeretek kizárólag menetirányban ülni a BKV-n, mint a Horn-bérletesek kétharmados többsége.

Nincsenek rigolyáim, heppjeim és rituálészerűen végrehajtott szokásaim sem. Közeli családtag (nőnemű) nyugodtan használhatja a sminkcuccaimat, elviheti a sálam, nyakláncom, karkötőm. A fiuk csak azért nem jönnek szóba ilyen téren, mert a hagyományos modellt követve még nem váltak metroszexuális hímekké. De a sportzoknijaim gyanúsan fogynak!

Meghívottjaim: Csakisén, aki majd jól megírja, és Nyúl Kornél, aki majd jól nem írja meg, de én erre sem vagyok háklis.

Tovább »

EL - térítés

Az ateisták átfogó kampányt indítottak a világ számos nagyvárosában. Londonban buszok oldalán hirdetik: "A rossz hír, hogy nincs isten, a jó hír, hogy nincs is rá szükséged".

A kampány reagálás egy vallásos szervezet hirdetéseire, aki hasonló módon akart megnyerni híveket Istennek. Láthatunk buszokat már Madridban és Barcelonában is "Isten valószínűleg nem létezik, élvezd az életet itt és most" szlogennel a forgalomban.

A mozgalom következő célpontja Genova, visszalövés a helyi püspöknek, aki tavaly elintézte, ne vonulhassanak fel a melegek a városban.

Nem is Isten létét és mibenlétét szeretném most megtalálni, vagy éppen néhány sorban eldönteni a több évezredes vitát, van vagy nincs. Isten létének elfogadása vagy tagadása meggyőződésem szerint legbelsőbb magánügyünk. Te hiszel, ő nem hisz, vagy éppen fordítva, de miért kell a másik embert meggyőzni saját elképzelésünkről? A vallásosság vagy éppen ateizmus még szexuális szokásainknál is belsőbb magánügyünk, mert az két emberre tartozik, ez meg csak ránk. Soha nem értettem, mi abban a jó, ha kihúzzuk a másik ember lába alól a talajt, és megpróbáljuk meggyőzni őt arról, hogy eddigi életét rossz elképzelés szerint irányította. Miért kéne átállítani őt saját hívő / ateista táborunkba?

Tovább »

Sweet sixteen (hella5) - MÉM szülinap

Amikor elfújta a gyertyákat a tortán, kívánt magában. Az óhaj meglehetősen profán volt, nem is árulta el senkinek. Érdekes lett volna nagynénje arcát látni, ha megmondja neki, mit akar, mert  Márta 32 éves, és még mindig az igazira vár.
Mindenki azt hiszi, csak a fiúk akarnak átesni a tűzkeresztségen, de nincs ez másképp a lányoknál sem. Az első alkalom fenyegető, riasztó, valakit befogadni a testünkbe, ami addig csak a miénk volt.

Nem szerelemre vágyott vagy kapcsolatra. Egy dolgot akart csak, a következő, 17. születésnapján már ne lány legyen.
Nem ábrándozott a körülményekről, sem arról, ki legyen a férfi, aki átsegíti az asszonyok világába, amely egyre több barátnőjét és osztálytársát fogadta be, miközben ő még mindig csak bátortalanul ácsorgott a bejárat előtt és próbált belesni a réseken.
Jelentkező akadt volna bőven, kisebb- nagyobb nyúlkálós és nyálas tapasztalatokat szerzett, a döntő pillanatban azonban mindig bezárult, visszariadt, kamasz szerelmei csalódottan de megkönnyebbülten sóhajtottak, a beavatási szertartás elmaradt.
Mérlegelte a lehetőségeit, egy tapasztalatlan partner előtt nem lenne kínos  tétova szégyenlőssége, nem kéne azon görcsölnie, hogy átmegy-e a felnőttség vizsgáján, de félt is attól, egy hasonlóan járatlan fiúval talán kudarcot vallanának nővé avatási szertartásán, ez nem magasugrás, hogy még egy kísérletet tegyen.
Egy idősebb partner útmutatást adhatna, de utált minden olyan helyzetet, amikor kiszolgáltatott, amikor a másik irányít, félt, hogy lekopna róla az a fölényes modor, amivel a férfiakat kezelte, megrémisztette a lehetőség, hogy belátnak a fényezés alá. A csomagolása mindig tökéletes volt, nem csak fizikai értelemben.
Ha egy olyan férfit engedne magába először, aki megtapasztalta már többször, milyen vendégként egy nőben időzni, akkor lelki értelemben is meztelen lenne előtte, ettől, pedig sokkal jobban tartott, mint a testi meztelenségtől, ami soha nem zavarta.

A következő hónapokban, mint mindenkinek késői serdülőkorában, akadtak szerelmei, némelyik csak pár órát tartott, míg mások akár több hetet. De egyik sem volt megfelelő, mániákusan hibát talált mindegyik jelöltben. Az igazit kereste, nem romantikus értelemben, hanem a legalkalmasabbat, egy idegenvezetőt. Micsoda paradox helyzet, az asszonyok, az igazi nők világába való belépéshez egy hím kell.
A nyár eseménytelenül telt el, annyi idő van, áltatta magát, halogatós, mindent utolsó pillanatra hagyó természete megnyugtatta, teljesülhet még a kívánság.

Elkezdődött az iskolaév, a születésnapját vasárnap este tartotta, vagy húsz vendéget hívott meg. Kellemes vényasszonyok nyara volt, a hangulat jó, elfogyott már pár üveg pezsgő, amikor késve beállított Zoli. A kevéssé vonzó, félszeg fiú évek óta a barátja volt, és most hirtelen belé villant, ő lesz a megfelelő ember. Előtte nem volt gátlásos, és a fiú nyáron állítólag összejött egy idősebb nővel, aki már 23 is elmúlt.

A kert vége, a bokrok mögött mindig tele párnákkal, az öccse szeret zenét hallgatni ott, Zolit hátrahúzta magával oda, a fiú fel sem fogta, mi történik, csak mikor már belenyúlt a nadrágjába. Hat perc - ennyi idő alatt lehet nő valakiből?
Hétfőn felmentést kért tornából, és elnéző mosollyal figyelte Timit meg Virágot, ahogy röplabdáznak, micsoda csitrik!

Karácsonyra  Zolival  újra szóba álltak egymással, bár a fiú azóta mindenhol hangoztatta, a nők érthetetlenek.

Tovább »

Marilyn szilvesztere

Hosszú idő óta erre várt, most kezében a lehetőség. Szó szerint, mivel vagy öt meghívót nyomott neki oda a főnök.

A társasági rovat vezető cikkét megírni – nagyvárosi szilveszter címen – komoly előrelépést jelentett azon a létrán, amin felette nagyfenekű és előjogokkal rendelkező tyúkok ültek.

Marilyn alaposan felkészült, átolvasta a celebek életrajzát, bevásárolt Cavallinál, még jó, hogy most nyitottak az Andrássy úton.

Este nyolckor tökéletes díszben állt már –kisestélyi, taxi a bejárathoz rendelve, meghívók és pontos útvonalterv a retikülben. A cikket már másnap le kell adnia a lapzárta miatt, így szó sem lehet felhőtlen és bohém pezsgőzésről, végig jegyzetelni fog.

Az előtérben kisebb csoportosulás fogadta, ma lenne a lakógyűlés? Ettől az túlbuzgó Vnétől ez is kitelik. Az ordítozás és a felbőszült szomszédok látványa megerősítette benne – utolsó pillanatban végrehajtott puccsszerű közös költség emelésről lehet szó. Samu bácsi is ott ült kis horgásszékén – tömegdemonstrációkra és lakógyűlésre mindig magával viszi, hogy kényelmesebben nézhesse a kitörő verekedést. Legutóbb ugyan kisebb problémája származott a színes kis székből, hiába magyarázta, hogy ő nem büszke, ez csak reklámajándék volt az egyik telefonos cégtől, más színben nem lehetett kérni.

Hamar tisztázódott, a baj nagyobb, mint a szemétszállítási díj indokolatlan emelése. Az újonnan készített kapu beragadt, csapdába estek a lakók.

Többen Vnét szidták, akinél mostában mindig Árpi, a szomszéd utcában lakó szerelő nyeri a közbeszerzési pályázatot, aki drágán és trehányul dolgozik, viszont többen azt suttogták, markában tartja Vnét, illetve Vné tartja markában Árpit időnként.

Marilyn bánatosan nézett ki az utcára, ami tele boldog, mulatozáshoz öltözött emberekkel, flitterrel, pezsgővel és konfettivel, ő meg itt ragadt a korhelyleves szagú lépcsőházban.

Most mit mondjon a főnöknek? Mentség nincs, a cikket le kell adni.

Nagyvárosi szilveszter

Minden adott volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, és vidám hangulatban vágjunk neki az új esztendőnek. A hölgyek toalettje közül Vné outfije volt a legszembetűnőbb, neonzöld otthonka sárga macskanadrággal és Scholl-nál vásárolt tartásjavító papuccsal. F. Bella, nyugalmazott kalauznő is kitett magáért, hetvenes évekből származó retro hangulatú bkv-s egyenruhát viselt. A férfiak közül L. Béla volt leginkább a helynek és alkalomnak (lépcsőház, pince előtere) megfelelően öltözve, poliester macinaci, erdélyi rokonoktól ajándékba kapott bekecs és hajrá fradi feliratú sál tette teljessé az öltözéket.

A menü inkább hagyományosnak volt mondható, Vné a tömeg lecsillapítására saját sütésű pogácsát adott körbe. Itt ugyan kisebb vita kerekedett, mivel Samu bácsi egy aranyfogat talált benne, azt hitte, ez valami nyeremény, de Vné visszakövetelte tőle, hogy az csak véletlenül esett a tésztába. Rózsika néni korhely levest osztogatott, nagy rutinnal mivel fiatalkorában markotányosnő volt még, Bem apó zászlója alatt.

Időközben Vné lakásából előkerült Árpi, aki, hogy terelje a figyelmet arról, hogy szerelési téren komoly kihívásokkal küzd , bort töltött az egybegyűlteknek, és javasolta, ha azt szeretnék, hogy pezsegjen, nyomjanak bele szódavizet.

A zene kiválasztásánál nehezen sikerült egyetértésre jutni, B. Timi, kiskorú, hiába tett fel bármit a karaoke szettre, Samu bácsi túlüvöltve a zenei kíséretet, minden számra a Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel című klasszikust kezdte el rappelni.

A High Society című újságnál a januári lapszám megjelenésekor csak úgy izzottak a telefonvonalak. A társaság krémje azt szerette volna megtudni, hol lesz a következő lépcsőházi buli, és hogy lehetne rá meghívót szerezni.

Tovább »

MÉM ÚJÉV

Bort, búzát,  egészséget - mindenkinek

Irigyeket és rosszakarókat magunknak –  mert az azt jelenti, hogy van miért irigyelni minket

Barátokat, akiket eddig is szerettünk – mert nélkülük szomorúbb és unalmasabb az élet

Kicsinyes civakodásokat otthon – mert az azt jelenti, hogy nincs nagyobb baj, ha hülyeségeken össze tudunk kapni a családdal

ÉS végül természetesen VILÁGBÉKE – mert szépek vagyunk

Meghívottjaink:

Csakisén

Denker

Vervin

Humánum

Tovább »

A lehetőségek határai

Ez így nem mehet tovább. Az a két kis liba a nevét nem tudja hiba nélkül leírni, a főnök mégis őket küldte ki a kiállításra. A főnök macsó, nem néz mást, csak kin hogy feszül a cucc, persze, amikor baj, van, akkor udvarol.

Hilda kedves, benn tudnál maradni? Tündiék elrontották a számlázást. Hát mi a f@...izé fenét nem ront el Tündike és udvarhölgye? Az ilyen miért nem fehérnemű boltban eladó, az irodába gyakorlatilag kombinéban jár be. Ott legalább indokolt lenne. A főnököt meg fel lehetne jelenteni a négy mancsnál.

A kozmetikusa és fodrásza számát rögtön megadta, és még azt is hozzátette, hivatkozz rám Hilda, akkor már holnap fogad. Alig tudta kifizetni, gondolta, hogy procc helyre jár szépítkezni a liba, de hogy ennyire?

Elégedetten nézte a nagytükörben az eredményt. Ma értekezlet lesz, libáéknál ez nagybemutatónak számít, pret-a-porter persze, mert az ízlésük, az áruházi. Az ő ruhája Milánóból van, ősszel vette, amikor ott járt.

Ahogy húzott az értekezletre, figyelnie nem kellett, merre kanyarodik a folyosón, csak követnie a libaszagot, ami gomolygott , mint a Pó síkság felett a novemberi köd. A főnök irodájából kihallatszott, ahogy telefonál.

Gyere csak át hozzánk melózni Bandikám, tele vagyunk itt jó nőkkel, három nagyon csinos kolléganő van ma is benn. Ez az! Nem kettőt mondott, hanem hármat! A fordulónál megállt, és hallgatózott egy kicsit. A Tündikét meg a húgát már ismered, és visszajött gyesről részidőbe a Teri, azzal is jól ki fogsz jönni.

De innen már nem hallotta, mert rohant befelé a mosdóba, bőgni.

 Nem adja fel. Bepúderezett orral, hogy ne látsszon a bőgés, netezett egész délután, és megtalálta a megoldást. Bárkiből lehet bombanő- ígérte a stylist stúdió hirdetése.

 Hazafelé be is nézett hozzájuk. A stylist nem is hasonlított a honlapon lévő képre, nyilván photoshop. Leültette, megkínálta teával, majd azt mondta, a következő három hónapra már nincs időpont, talán tavasszal, ha újra próbálkozna. Másnap leverten ült a gép elé, újabb keresés, de teljes átalakításra megint csak a tegnapi kudarcos stúdió honlapja jött be, igaz, némileg igazítottak a főoldalon.

Bárkiből* lehet bombanő!!

 (* bizonyos határok között)

Tovább »

A nőknek nincs ízlése?

Kennedyt akkor is megválasztották volna elnöknek, ha nem Jackie a felesége?

Jackie nagypolgári családban nőtt fel, Párizsban járt egyetemre, hozzá képest az egész Kennedy család konzervatívnak, unalmasnak és ódivatúnak tűnt. Az elnökválasztási kampány során gyakran viselte az akkor még ismeretlen Marimekko divatház ruháit. A felsőbb körökbeli nőknek megtetszett az elnökjelölt feleségének outfitje, közülük sokan talán csak ezért mentek el szavazni. Kennedy nagyon kis különbséggel nyerte a választást, lehet, éppen a jó családból való, egyébként apolitikus háziasszonyok nem várt szavazatai hozták meg számára a sikert.

Jackie stílusa fogalommá, a könnyed, nagyvilági elegancia szimbólumává vált az egész világon. Ruhaszámláira még az elnöki fizetés is kevésnek tűnt. Hogy mennyire maradandót alkotott, mint stílusikon, jelzi, gyakran hivatkoznak rá napjainkban is, pedig majd félévszázada lett first lady. Bridget Jones, a kilencvenes évek végének angol szinglije akkor érezte magát leginkább legyőzött lúzernek, mikor vetélytársnője Jackie Kennedy stílusú ruhában és napszemüvegben jelent meg a kerti partin. Ezt nem lehetett überelni.

Az Egy cipőben főszereplőnője (a filmben C. Diaz alakította) első sikerét stylisként azzal éri el, hogy egy idős hölgy a fia esküvőjére J.K-s ruhát és külsőt rendel tőle, majd az átalakítás után meglátva magát a tükörben, így kiált fel: - Ez még jobb, ez Jackie Onassis! Jackie ugyanis elnök férje halála után hozzáment a görög hajómágnás Onassishoz. J.K. lakberendezőként is maradandót alkotott.

Mikor fiatal first ladyként a Fehér Házba került, elborzadt annak elhanyagolt és kissé lepukkant állapotán. Az új berendezés még amerikai kormányzati mércével mérve is sokba került, de megérte. Az átalakított Fehér Ház minden látogatóját lenyűgözte.

Tovább »

Marilyn Kairóban

Nem sok kedve volt elutazni, bár még nem járt soha Egyiptomban. Rengeteg összekuszálódott feladat otthon, minden félbehagyva, és éppen akkor közölte a főnöke, mintha csak a sarokra kéne leugrani újságért, hétfőn üzletnyitás Kairóban.

Egyáltalán milyen idő van most ott? Kell kabát?

A repülőtéri sztrájktól eltekintve, ami miatt hat órát várakozott egy kínosan rossz kávé és fullasztó szendvics bágyasztó társaságában, frissen, csinosan érkezett meg. Hiába, egy Burberry ballon nem gyűrődik.

Az üzletmegnyitó baj nélkül lezajlott, csinált néhány fotót, a fogadásnak hamar vége lett. A szobába még nem volt kedve visszamenni, a bazárban sétált kicsit. Venni nem akart semmit, de az egyik árushoz maga sem tudta miért, bement, felemelt egy noteszt, amilyet soha nem használt, amióta digitális technika létezik, és megvette.

Este, már az ágyban, zavarta a notesz szűztisztasága, muszáj volt valamit beleírnia. Marilyn nem volt "material girl", a fizetésével is elégedett volt, megmagyarázhatatlan módon mégis azt írta bele, fizetésemelés. Majdnem elaludt már, amikor félálomban megint elővette a noteszt, és ismét bejegyzést tett: másik lakás. Ezt végképp nem értette másnap reggel, mire gondolhatott hat órával ezelőtt.

 A repülőtéren a főnöke várta, idegesen rágta a szája szélét, pedig Marilyn telefonon már tájékoztatta, jól sikerült a megnyitó. A jó híre a fizetésemelés volt, "mert a rugalmas kolléganőket meg kell becsülni".

Marilyn arra gondolt, ha nem gimnáziumba iratkozott volna annak idején, hanem artistaképzőbe, akkor már üzlettárs lenne a cégnél.

A rossz hír a háztulajdonos üzenete volt, a mindig furcsa szagot árasztó szomszéd illegális és titkos kis laboratóriuma felrobbant, a renoválás hónapokig is eltarthat, Marilyn nézzen másik lakás után.

Egy rövid pillanatra megszédült, a Prada retikülben pihenő noteszre gondolt. Sőt, nem csak gondolt, látta maga előtt a notesz lapjait, a beírásokkal.

A következő két hónap maga volt a rémálom, némi jutalomfalatkákkal. A noteszben a következők voltak olvashatók: influenza, szakítás Markkal, családi veszekedés a nagyi névnapján, fényképes újságcikk a Vouge-ban, hitelkeret túllépés a kártyán, eggyel nagyobb nadrágméret, hosszú hétvége Londonban, a szomszéd kislány néninek szólít, büntetőcsekk az adóhivataltól, a tisztító tönkreteszi a Versace koktélruhát.

 Marilyn többször próbálta elveszíteni a noteszt, de valahogy mindig visszakerült hozzá. Legutóbb a metrón hagyta az ülésen, mire hazaért, időzített bombaként ott pihent a levélládájában, pedig sem név, sem cím nem volt benne.

Marilyn leült, maga elé tette minden baj okozóját, megpróbált a legutolsó bejegyzésre koncentrálni: Vacsorameghívás Marktól. Ezt most nem lehet elpuskázni. Majd elmosolyodott, és a tolláért nyúlt: elveszteni örökre a noteszt!!!!

Tovább »

A három majom (hella5)

Mindenki ismeri a japán szobrot – a három majom. Nem lát, nem hall, nem beszél.

Abból baj sem lehet.

Ülünk a buszon, mellettünk öregasszony cekkerekkel, terhes anya, kezében kis gyerekkel, kényelmesebb kinézni az ablakon és ülve maradni. Vettem jegyet, az ő baja, hogy neki nem jutott hely.

Az iskolában biztos mindenkinek volt olyan osztálytársa, akire rászállt egy nagyobb, erősebb gyerek. Akár fizikailag, akár csak verbálisan, rettegésben tartotta a másikat. De ki mer a 6.C osztály erős emberével szembeszállni? Senki. Amikor Dagit püfölte, akkor egyszerűbb volt átmenni a folyosó másik oldalára, kibámulni a sivár iskolaudvarra, és nem hallani, ahogy Dagi zokog.

 A főnök ma rossz kedvében volt, ordítozott egy kicsit Régi Bútordarab kolléganővel, aki nem tehet mást, mint nyel, mivel már elmúlt ötven és nem beszél angolul. Ilyenkor ki kell menni az irodából, majd ha a főnök már elment az üzleti ebédre, tele szájjal lehet szidni, micsoda egy vadállat.

 Ilyen lett a világ, vagy talán mindig ilyen is volt? Ha az ember nem akar bajt magának, félrenéz, kinéz, elnéz, konfliktust kerül nagy ívben, mert abból baj nem lehet.

 Az individualizmus kora, magamért élek, csak az számít, nekem hogy kényelmes az életem.

 A világ igazai – azok kapják ezt a kitüntetést, akik elbujtattak, megmentettek egy vagy több zsidót a vészkorszakban. Ezzel a saját életüket kockáztatták sokan, mégis megtették.

 Lenne ma ilyen ember?

Nemhogy  az életüket, a kényelmüket sem kockáztatják sokan, még a barátaikért sem - csak semmi baj, langyos, unalmas élet, nem konfrontálódni, nem vállalni semmi kényelmetlenséget.

 Addig jó, amíg műmosoly van, jópofi, és tiszta, száraz érzés.

Tovább »

Lesz buli?

Kérdésem lenne hozzátok!!

Mit tudtok a buliról? Meghívót nem kaptam, pedig ígérték. A gépházban csend a szülinapot meghírdető postban.

Most akkor menjünk, vagy ne menjünk??

Tovább »

Férfiak, ha beszélgetnek (Marilyn Poppins)

A férfiak nem szeretik az üres fecsegést, csakis és kizárólag Komoly és Tudományos Szakkérdésekről beszélgetnek.

Politika, gazdaság, árfolyamok a tőzsdén, technikai újítások, a modernkori társadalom tagozódásának elmélete, már ha egyáltalán tagozódik a hagyományos értelemben, vagy csak generációk léteznek.

Tovább »

Péntek esti matek, depi ellen.

Egy bölcs férfibarátomnak,aki szereti túlgondolni az élet igaz bölcsességeit!

Tovább »